kellet
kellet [ë-e v. e-e] tárgyas ige -tem [e], -ett [ë], ..essen [e-ë]
1. (rosszalló) Kelleti magát (vki előtt): <személy, főleg nő> kacér viselkedésével kívánatossá igyekszik tenni magát egy másik nembeli személy számára, ily módon tetszeni igyekszik neki. Hiába kellette magát, az udvarlója már nem törődött vele. || a. Kelleti magát: <személy> önérzetétől nem korlátozva mindenképpen igyekszik vkinek a tetszését, megelégedését megnyerni. Mindig hangosan helyeselt a főnökének, így kellette magát előtte. || b. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) Kelleti magát: <dolog> szépségével, érdekes voltával ellenállhatatlanul magára vonja figyelmünket, kíváncsiságunkat. Fehéren kelleti magát a fagyal vesszeje. (Bársony István) Hívott a titkok nagy mezője, Kellette magát száz síma út. (Ady Endre)
2. (ritka) <Eladó, árut> feldicsérve eladni igyekszik. A vásári árusok nagy hangon kelletik a portékájukat.
3. (ritka) Kelleti magát: kéreti magát.
kelletés; kellető.
