kellete

Full text search

kellete [ë-e-e v. e-e-e] főnév (személyragos) (főként határozóragos alakban)
Szükséges, kívánatos, illő mértéke, foka. (népies, régies) Kellete idején, korán: éppen jókor, éppen akkor, amikor kell, szükséges. A kelletén túl: a) tovább, mint kellene. A kelletén túl marad, megy; b) (ritka) a szükségesnél, a kívánatosnál, az illőnél nagyobb mértékben, fokban. A kelletén túl gyakran.  Sürűn töltöttek poharába – a kelletén túl sürűn. (Tolnai Lajos) || a. <középfokú melléknévvel v. határozószóval kapcs.> (A) kelleténél …: a szükséges, kívánt v. illő mértéknél, foknál … A kelleténél jobb, nagyobb, több, kevesebb; a kelleténél hosszabb, rövidebb; a kelleténél hamarább, később, korábban; a kelleténél erősebben, jobban; ® tovább megy a kelleténél; (szépítő, eufemisztikus kifejezésként) a kelleténél többet ivott: lerészegedett.  A kelleténél hosszabb S mesterkélt rím éktelen. (Arany János) Ez az ügy kelleténél jobban fölizgatta. (Kosztolányi Dezső)

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi