keresztény
keresztény [ë-ë] főnév és melléknév, (régies, ma csak protestáns szóhasználatban:) keresztyén [ë-ë] (vallásügy)
I. főnév -t, -ek, -e [ë, e] Megkeresztelt és valamely egyházba tartozó személy. A keresztények száma. A jámbor bujdosó, ki az üldöző tatárok elől az erdőben bolyongott, követte a vigasztaló harangszót, mely őt keresztény lakta helyre ígérte vezetni. (Jókai Mór) || a. Krisztust megváltónak, ill. legfőbb tanítómesterének valló és őt követő megkeresztelt személy. Hivő keresztény; az első keresztények. Keresztényhez illendő halállal múlt ki e világból. (Mikes Kelemen)
II. melléknév -ül
1. Keresztényekhez (I) tartozó <személy, dolog>. Keresztény ember, pap; keresztény templom. Senki se tudja, hogy a pogány török uralmától fázzon-e jobban, vagy pedig a keresztény német uralmától? (Gárdonyi Géza)
2. Keresztényekből álló <csoport, szervezet>. ® Közönséges keresztény anyaszentegyház; keresztény gyülekezet.
3. (ritka) Keresztényi. Keresztény könyörület. || a. (ritka) Emberséges. Ez nem volt keresztény eljárás. Úgy hiszem, igen keresztényül … fogok cselekedni, ha most ráijesztek. (Vörösmarty Mihály)
4. A kereszténységen alapuló, abból eredő, azt kifejező <társadalmi jelenség>. Keresztény kultúra; keresztény kurzus ¬; keresztény művészet.
Szóösszetétel(ek): 1. keresztényellenes; 2. őskeresztény.
