1. Olyan <személy>, akit kérleléssel, könyörgéssel nem lehet megindítani, meghatni; elhatározásához v. a rendelkezésekhez, törvényekhez hajthatatlanul ragaszkodó. Kérlelhetetlen bíró, zsarnok. A kaszárnya udvarán belül … Vértessy csak katona, a szigorú …, kérlelhetlen parancsnok. (Jókai Mór) Gergelynek nem szabad tudnia, hogy kegyelmed itt van. Ebben kérlelhetetlen vagyok. (Gárdonyi Géza)
2. Ilyen személyre jellemző <magatartás, megnyilatkozás, tulajdonság>. Kérlelhetetlen hang, szigor. Nem az én reszortom – mondá az ő kérlelhetetlen tárgyilagosságával. (Mikszáth Kálmán) [Nagyanya] egész ember volt …, igazságos … szeretetével, kérlelhetetlen, … okos akaratával. (Kaffka Margit) || a. (átvitt értelemben, választékos) Feltétlenül érvényesülő <dolog>. Kérlelhetetlen logika. Eötvös nem tudja a szenvedélyt, mint charaktert rajzolni, sem annak … kérlelhetetlen, végletekre vivő logikáját. (Péterfy Jenő)
kérlelhetetlenség.
Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.