kibukkan
kibukkan tárgyatlan ige
1. <Személy, ritk, tárgy> vmely mélyebben fekvő helyről, vmi alól, mögül v. közül hirtelen előtűnik, váratlanul láthatóvá lesz. Vmi kibukkan a mélyből, a ház mögül, a fák közül. Ki és mi vagy? hogy így tűzokádó gyanánt Tenger mélységéből egyszerre bukkansz ki. (Petőfi Sándor) Megpillantotta …, amint a szemben levő fasorból kibukkant. (Mikszáth Kálmán) A felhők között, kibukkant a hold … hirtelenül. (Kosztolányi Dezső)
2. Vmely zárt v. ilyennek tekintett helyről (pl. szobából, házak közül, erdőből) váratlanul, hirtelen, viszonylag szabadabb, nyíltabb helyre jut. Az erdőt elhagyva gyönyörű völgyben bukkantak ki.
kibukkanás; kibukkanó; kibukkant.
