kibukik
kibukik tárgyatlan ige
1. Vmiből hirtelen és rendsz. fejjel előre kiesik. Kibukik a kocsiból, a kosárból. Egyszerre bukik ki a csónakból testvérével. (Tolnai Lajos)
2. (választékos) <Vki v. vkinek a feje mélyebben fekvő helyről, főleg vízből v. vmely rejtekből> hirtelen kiemelkedik, előtűnik; kibukkan. Hirtelen kibukik a sűrű(ség)ből, a vízből. Amint szép feje kibukott a hullámok közül, tíz-húsz lövés dördült egyszerre a parton. (Jókai Mór)
3. (átvitt értelemben, bizalmas) Kibukik vmiből: <sikertelen szereplése, ténykedése v. egyéb hiba miatt> kénytelen abbahagyni vmely tevékenységet v. elhagyni vmely munkaterületet, vmely állást. Kibukik az állásából, az igazgatóságból; kibukik a játékból, a versenyből. || a. (iskolai) Kibukik vmely osztályból: osztályismétlésre bukik, v. úgy bukik meg, hogy tanulmányait többé nem folytathatja. || b. (átvitt értelemben) <Választáson más pályázóval, jelölttel szemben> kevesebb szavazat esik rá, és így nem kapja meg az állást, megbízatást. Kibukott a pártfogoltja, a jelöltje. Megpályázott egy jegyzői állást, s … kibukott a választáson. (Móricz Zsigmond)
kibukás; kibukó; kibukott.
