kicsike
kicsike [e] melléknév és főnév (bizalmas, kedveskedő)
I. melléknév Nagyon, egészen kicsiny. Kicsike fiú, leány, madár; kicsike kis: nagyon kicsi, pici. Csak egy kicsike darab kenyeret kérek. A kicsike Nyilas Mihály olyan kicsi volt az osztályban, hogy … hátulról a harmadik volt nagyság szerint. (Móricz Zsigmond) || a. (Egészen) kevés, kis mennyiségű (vmiből). Kérek egy kicsike levest!
II. főnév ..két, ..kéje [e]
1. Kisgyermek v. csecsemő. Még játszanak a kicsikék. Megetette a kicsikét.
2. (gyak. birtokos személyraggal) <Vmely szeretett személyhez, főként fiatal nőhöz, feleséghez, kisgyermekhez intézett becéző megszólításként.> Édes kicsikém! Aludjatok kicsikéim! Feleségek felesége, Lelkemadta kicsikéje! (Petőfi Sándor) || a. (bizalmas) Fiatal nő, leány. Nézd a kicsikét, hogy udvaroltat magának. Nézze …, már lefoglalták a kicsikét. Régi imádója … fogta el. (Jókai Mór)
3. Egészen kis mennyiség, darab vmiből. [Eszel még a húsból?] – Kérek egy kicsikét.
III. (ragos alakban, határozószó-szerűen, mértékhatározóként)
1. Egy kicsikét: egészen kissé, kevéssé, egészen kicsit. Emeld föl egy kicsikét! Szeretsz egy kicsikét?
2. Egy kicsikével: nagyon kis mértékben, fokban; egy kicsit. Egy kicsikével jobb(an), később, kevesebb, korábban, szebb(en), több.
