kielégítő [ë v. e] melléknév -en [e], -bb (kissé választékos)
1. Olyan, aki, ami kielégít vkit, vmit. A szükségleteket kielégítő termelés; a vevőket kielégítő segéd.
2. Vmely igénynek, szükségletnek eleget tevő; megfelelő. Kielégítő mértékben; kielégítően működik; kielégítőnek talál, tart vmit. A munka haladása kielégítő. A felelősség mértéke nem kielégítő. Kielégítő választ kapott. A feltételeket nem tartotta kielégítőnek. Megvizsgálta a tájékot mindenfelől, s … a közbiztonságot kielégítőnek találhatta. (Mikszáth Kálmán)
Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.