kielégül
kielégül [ë v. e] tárgyatlan ige -t, -jön (választékos)
1. <Vágy, kívánság, törekvés, szenvedély> feloldódik, feszültsége megenyhül, csillapodik; célját elérve megszűnik. Szerelme végre kielégült. Hiúságod, szegény, | ez az eleven pokol … s íme láthatod, | mit kell, mennyit kell szenvednie, hogy | kielégüljön! (Szabó Lőrinc)
2. <Személy> nemi érintkezésben vágyát beteljesíti, úgyhogy jóleső nyugalom tölti el.
kielégülés; kielégülő; kielégült.
