kiér
kiér tárgyatlan ige
1. Vmiből kifelé haladva elhagyja azt, és nyitottabb helyre ér, v. láthatóvá válik. Kiér vhonnan. Estére kiértünk az erdőből. Alig értek ki a városból, eleredt az eső. A poklok félelmes torkából, | Plutónak zordon országából Mennybéli lantjával kiére. (Csokonai Vitéz Mihály) Megvárta, amíg kiér a házmester. (Kosztolányi Dezső) || a. Kiér vhova: kifelé haladva eljut, elérkezik vhova, vmeddig. Kiértek az országútra. Lassan kiérnek az erdőre. Ahogy a szabadba kiértek, énekelni kezdtek. Esteledett, mire a Tiszához kiértek. Amint Mezőtúron túl a rónára kiértek, valami porcikája eltört a szekérnek. (Jókai Mór) || b. Kiér vmihez, vmire: kint levő hely felé menve, idejében odaér vmihez. Kiértem a vonathoz. Még kiértem a mérkőzés elejére.
2. Kiér vhonnan, vhova: <dolog, tárgy> olyan helyzetben van, v. olyan terjedelmű, hogy egy része kívül van vmin, ill. vmely külső helyre ér; kinyúlik vhonnan, vhova. A lába kiér a takaró alól. A rúd kiér az utcára.
kiérés; kiérő; kiért.
