kifáraszt
kifáraszt tárgyas ige
1. Kifáraszt vkit, vmit: okozza, előidézi, hogy vki, vmi kifárad. Kifárasztotta a gyaloglás. Kifárasztja a szívet az erős köhögés. A múlt éjjel küzdelmei kifáraszták a zendülőket. (Jókai Mór)
2. (választékos) Vkit rábír, hogy vhová kifáradjon (2a), oka annak, hogy vki vhová kifárad. Hiába fárasztotta ki az állomásra. || a. (választékos) <Udvarias beszédben.> Kéri, hogy kimenjen, kijöjjön; kihívat. Ne haragudj, hogy kifárasztottalak ilyen messzire.
kifárasztás; kifárasztó; kifárasztott.
