kifehérlik
kifehérlik tárgyatlan ige (csak 3. személyben)
Fehéren kitetszik, kiviláglik, előtűnik vhonnan. Kifehérlik a válla; kifehérlik a csipkés alsószoknyája, a lábaszára. A sötét éjszakából messze kifehérlettek a zuhatagok. (Jókai Mór) Nyitott szájából mint fényes keleti gyöngyök fehérlettek ki a fogai. (Mikszáth Kálmán)
kifehérlett; kifehérlő.
