kigyullad
kigyullad tárgyatlan ige, (tájszó, régies) kigyúlad
1. <Épület(rész)> belső részében tüzet fog, és úgy kezd égni, hogy lángja kicsap. Kigyullad a ház, a háztető. A torony lobogva gyulladt ki. (Jókai Mór) Kigyuladt öreg méhesünk. (Ady Endre) || a. <Település v. növényekkel sűrűn benőtt terület> felcsapó lánggal égni kezd. Kigyulladt az erdő, a falu, a nádas. Nem délelőtt gyulladt ki Kisfalud, hanem délután fél háromra. (Mikszáth Kálmán)
2. <Tűz> hirtelen fellángol, lángja fellobban. Valahol tűz gyulladt ki. Láttam a távolban … kigyulladni sorban az őrtüzeket. (Jókai Mór)
3. <Világító eszköz, égitest v. fény> világítani kezd, ill. a sötétben láthatóvá válik. Kigyullad a fény a falvakban; kigyullad a jelzőlámpa, a piros v. a zöld lámpa. Kigyulladtak az utcai lámpák. Az idegen ég ismeretlen csillagai kigyulladnak. (Jókai Mór) || a. (átvitt értelemben, választékos) Világosság gyullad ki vkinek az agyában (fejében): vminek az értelme hirtelen megvilágosodik előtte; egyszerre ráeszmél vmire.
4. (átvitt értelemben, választékos) Kigyullad vkinek az arca: <erős érzelem hatására> hirtelen kipirul az a. Kigyulladt az arca a szégyenkezéstől, mint a fáklya. (Mikszáth Kálmán) Kigyulladt az arca az örömtől. (Gárdonyi Géza) || a. (átvitt értelemben, ritka, irodalmi nyelvben) <Érzelem, vágy> hirtelen úgy jelentkezik, hogy jelei külsőleg is láthatóvá lesznek; fellobban. Énbennem is kigyulladt a méreg. (Mikszáth Kálmán)
5. (átvitt értelemben, ritka, irodalmi nyelvben) <Háború> hirtelen elkezdődik, kirobban; kitör. Nem legkisebb oka ez annak, hogy a mostani török háború kigyulladt … (Jókai Mór)
kigyulladás; kigyulladó; kigyulladt.
