kikocsizik
kikocsizik tárgyatlan ige kikocsiz
1. Vmilyen szempontból belsőnek tekintett helyről kijjebb eső helyre megy kocsin. Kikocsizik az erdőbe, a mezőre. Szombat délután kikocsiztak Csillaghegyre. Cenci épp e délután kocsizott ki a szőlőbe. (Babits Mihály) Kikocsiztunk a csárdába, egy rozoga konflison. (Nagy Lajos)
2. (határozó nélkül) Kedvtelésből kocsin bizonyos utat tesz; kocsizik. Vasárnap délelőtt kikocsizott.
kikocsizás; kikocsizó; kikocsizott.
