kikopik
kikopik tárgyatlan ige
1. <Ruhanemű> kopás következtében egy helyen egészen elvékonyodik v. kilyukad. Könyökén kikopott a ruhája. Kikopik a csizma talpa. || a. Kikopik vmi: kopás következtében mélyedés keletkezik vmin. Kikopik a tengely, a súrlódó géprész.
2. (átvitt értelemben) Kikopik vmiből: <személy> megfogyatkozik vmiben, elfogy vmije. Mindenéből kikopott. Elkéstünk, kikoptunk az időből. (Tompa Mihály) Eltelt egy hét, el a másik is – de kikopott a pénzéből is szépen. (Tolnai Lajos)
3. (átvitt értelemben, ritka, bizalmas) Kikopik vhonnan v. vmiből: vmivel való kapcsolatai <helyzetváltozás, kiöregedés v. egyéb ok folytán> fokozatosan megszűnnek; akaratlanul kikerül, kimarad vhonnan. Kikopik az állásából, a társaságból. Mi pedig, kik oly jól s bölcsen uralkodtunk, Minden hatalmunkból egyszerre kikoptunk. (Sárosy Gyula) Most sem bánom, hogy odahagytam Kőröst … Itt már majd csak megleszek valahogy. Ha egyből kikopom, másba fogok, – s vergődöm ahogy, amíg lehet. (Arany János)
kikopás; kikopó; kikopott.
