kimenet
kimenet [ë-e] főnév és határozószó
I. főnév -et, -e [ë, e] (csak egyes számban)
1. (régies) A kimegy igével kifejezett cselekvés; kimenés.
2. (ritka, régies) Kijárat. A fördőház … ajtócska által a kerttel vala összeköttetésben. E kimenetet csak a háziúr használta. (Eötvös József)
3. (régies) Kimenetel (1). Aladin reményei a háború szerencsés kimenete iránt meghiúsodnak [= meghiúsulnak]. (Arany János)
4. (nyomdászat) Az a szedési v. tördelési mód, ahogyan vmely sor, szakasz v. oldal végződik; a végződés külső képe. Nincs kimenet: a szedés formáját tekintve helytelenül végződik a sor, a szakasz v. a fejezet. Nem szép a kimenet.
II. határozószó (csak múltra v. jövőre vonatk.) Miközben a beszélő v. a szóban forgó személy v. (ritka) tárgy vhová kimegy; azalatt, amíg az ismert, szóban forgó helyre kimegy <ahol a beszélő nincs jelen>. A színházból kimenet nézz be egy percre a büfébe! (A szobából) kimenet begombolta a kabátját.
kimeneti.
