kimenetel [ë-e-e] főnév -t, -e, [e] (csak egyes számban)
1. (választékos) Vmely tettnek, cselekvésnek, ügynek v. döntést kívánó események sorozatának végső eredménye. Jó, halálos, kedvező, szerencsés, szerencsétlen kimenetel; a forradalom, a háború, a hadicsel, a harc, a párbaj kimenetele. A mérkőzés kimenetele sokáig bizonytalan volt. Rövid időn megtudja Angliából, | Mi lett ez ügynek kimenetele. (Arany János–Shakespeare-fordítás) Valójában, a dolgok mélyén a csinosságuk … fontos szerepet játszott ez erkölcsi affér kimenetelében. (Hunyady Sándor)
2. (népies, régies) Kimenet (1). || a. (elavult) Kimenet (2).
3. (ritka, régies) Halál, kimúlás, vég. Énellenem többet vétett ő, mint teellened, de én mégsem óhajtom neki azt a nyomorú kimenetelt, mit a törvény kimonda fejére. (Jókai Mór)
kimenetelű.
Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.