költ [3]
költ [3] ige -ött, -sön; -eni [e]
tárgyas <Pénzt, vmely összeget> kiad, fordít, áldoz vmire, vkire. Keveset költ ruhára. Sokat költ patikára. Száz forintot költ havonta cigarettára. Mennyit költesz könyvekre? Gyermekeire költi minden pénzét. Mindent magára költ. Kár erre egy fillért is költeni. Hej, ha szomszéd uramnak kellene azt megfizetni, amit én évenkint csak a lábaimra költök. (Vas Gereben) || a. tárgyas (átvitt értelemben) Nem hal meg az, ki milliókra költi Dús élte kincsét. (Arany János) || b. tárgyatlan Pénzt ad ki, fordít, áldoz vmire; költekezik. Szórakozásra nem szívesen költ. Inkább költs ételre, mint orvosságra! Szeret költeni. Olcsón élt, és mire költhetett volna Erdővárott? (Babits Mihály) [Feleségem] nem kockáztatott, nem költött, nem engedett meg magának egy hajszálnyi eltérést sem a biztos irányból. (Móricz Zsigmond)
Igekötős igék: elkölt; rákölt.
költhető; költő.
