könnyelműség
könnyelműség [e] főnév -et, -e [ë, e]
1. A könnyelmű melléknévvel kifejezett tulajdonság, jellemvonás; vkinek, vminek ilyen volta; könnyed meggondolatlanság, felelőtlenség, felületesség. Bűnös, hihetetlen, nagy, végtelen, vele született könnyelműség; a fiatalember könnyelműsége; cselekedetének, eljárásának könnyelműsége. Van benne bizonyos könnyelműség. Könnyelműsége már-már lelkiismeretlenség. Szemére vetették könnyelműségét. Könnyelműségével már sok bajt okozott. A fiatalság könnyelműségével vetette magát a kalandokba. Mind a kettőjükben volt jó csomó könnyelműség, különösen a pénzzel szemben. (Móricz Zsigmond)
2. Ennek megnyilvánulása vmely tettben, eljárásban, megnyilatkozásban v. vminek véghezvitelében. Könnyelműség volt tőled, hogy erre vállalkoztál. || a. Könnyelmű tett, cselekedet, megnyilatkozás. Ez a kijelentés, ez a lépés igen nagy könnyelműség volt.
