köszörűs
köszörűs főnév -t, -ök, -e [e]
1. Köszörűvel (2) dolgozó iparos, mesterember. Beadta az ollót a köszörűshöz. || a. Házaló vándoriparos, aki kerekeken tolja köszörűkövét, és az utcán v. az udvaron köszörül; vándorköszörűs. Elviszi az életlen késeket a sarki köszörűshöz. Csillámlik a fagy, a hideg kemény; … A köszörűs acélja sustorog. (Arany János) Sokféle népet láttam … De legérdekesebb a köszörűs | szerszáma volt, a korong. (Szabó Lőrinc)
2. (műszaki nyelv) <Üzemben, gyárban> köszörűn (3) dolgozó munkás. A köszörűsök brigádja lett az első a versenyben.
Szóösszetétel(ek): 1. köszörűsinas; köszörűsmester; köszörűsműhely; köszörűssegéd; 2. műköszörűs; vándorköszörűs.
