lángolás
lángolás főnév -t, (-ok), -a
Általában a lángol igével kifejezett folyamat, jelenség; az a tény, hogy vmi, vki lángol.
1. Lánggal égés, lobogás. Heves, lobogó lángolás; az égő ház, kazal, olaj, tűz lángolása. || a. (átvitt értelemben, választékos) Az a tény, hogy vmi lángol (2, 2a): Arcának lángolása: arcának erős elpirulása, pirossága, forrósága vmely erős érzelem v. láz hatására; szemének lángolása: erős indulattól, szenvedélytől való rendkívüli ragyogása. Kimelegedtem ezen a meredek lépcsőn. – A lépcsőre fogta rá az arca lángolását. (Jókai Mór)
2. (átvitt értelemben, választékos) Erős, heves indulat, szenvedély, vágy, ill. ennek nagyon nagy foka, heve. Szívének, lelkének lángolása; a harag, a szenvedély, a szerelem, a vágy lángolása; vkiért való lángolás: heves szerelmi vágy; az imádott nőért való lángolása. Hiába lelkünk, lángolásunk, Szerelmünk … (Ady Endre)
