lángoló
lángoló melléknév -n v. -an, -bb
1. Lánggal égő, lobogó, így világító. Lángoló fahasábok. Lángoló kanócot tartott a kezében. (Gárdonyi Géza) A tanító úr … hordta ki a bútort a lángoló tető alól. (Móricz Zsigmond) || a. (választékos) Hőséget, meleget árasztó, nagyon meleg. Lángoló nap. Lángoló augusztusi melegben ereszkedtünk le a domboldalon. (Kuncz Aladár) || b. (választékos) Erős fénnyel világító. Fény fény de rettenetes | lángoló betűk transzparensek … (Babits Mihály)
2. (átvitt értelemben, választékos) Heves, nagyon erős <érzelem, indulat>. Lángoló harag, szenvedély, szerelem. Harcol szíve lángoló dühével. (Vörösmarty Mihály) Lángoló düh kezdett benne felgyűlni. (Móricz Zsigmond) || a. (átvitt értelemben, választékos) Heves érzelmet tükröző. Lángoló arc, nézés, szem, tekintet. Szelíd Remény, jobb kor szebb napjain Mosolygva jöttél lángoló szemekkel. (Kölcsey Ferenc) Haragtól lángoló arccal állt a többiek közt. (Eötvös József)
3. (átvitt értelemben, választékos) Lelkesedéssel, szenvedéllyel, heves érzelmekkel telített. Lángoló beszéd, szív, szavak; hazájáért lángoló lélekkel. És ujra csók, S meg annyi csók, S oly édesek! | S oly lángolók! (Petőfi Sándor) Ahol lángoló verseit szavalta, ott mindenütt tüzet-lángot hagyott maga után. (Jókai Mór)
4. (átvitt értelemben, néha választékos) Nagyon élénk, erős <főleg piros szín>. Lángoló piros, vörös; lángoló szín(ű); lángoló színekkel festett tájkép.
