lármázás
lármázás főnév -t, (-ok), -a
1. A lármáz(ik) igével jelzett cselekvés; hangos, összevissza kiabálás, zajongás. Unom már folytonos lármázásukat. Az óra előtti lármázás miatt a tanító megszidta az osztályt. || a. Az így keletkezett hangzavar; lárma, zaj. Fülsiketítő lármázás. Idegesen hallgatta a lármázást.
2. Hangos veszekedés, pörlekedés. Hagyd abba már ezt a lármázást! – szólt házsártos feleségéhez.
lármázási.
