leander
leander [ë-ë v. ë-e] főnév -t, -ek [ë] v. -ok, -e [e] v. -ja leánder, oleander, oleánder
Délszaki eredetű, örökzöld, lándzsás, bőrnemű levelű, mérgező hatású cserje; nagy, bugában álló, illatos, rózsaszínű v. fehér virága miatt udvarokon, cserepekben sokfelé termesztett dísznövény; babérrózsa (Nerium oleander). Udvara tele volt … nyarankint leanderekkel és mákvirágokkal. (Mikszáth Kálmán) Felszél fúj. – … Legalább behozza az oleanderek szagát. (Móra Ferenc)
Szóösszetétel(ek): leanderlevél; leandervirág.
leanderes.
