leány
leány [ë] főnév -t, -ok, -a
1. (kissé választékos) Lány (1, 1a–b, 2). Kis, szép, szőke leány; szorgalmas leány; árva leány; ® szegény leány; a barátom kisebbik leánya. Egyszer volt egy leány, Ki csak úgy játszott a legénnyel, Mint macska szokott az egérrel. (Arany János) Ifjú testét, ím, hozza ringatón … Itt egy leány s én tanítom a csókra. (Ady Endre) Hallgattam idáig haszontalan fecsegésedet, leányom, de most már elég legyen. (Krúdy Gyula) Boldogan | élt a család, a néni s négy leány. (Szabó Lőrinc)
2. (csak birtokos személyraggal) (választékos, irodalmi nyelvben) Képzelet szülte női lény, mesealak, rendsz. mint vminek a jelképe. Álmaim leánya; az ég, a föld, a levegő, a tenger, a tűz leánya. Oh Tihanynak riadó leánya! Szállj ki szent hegyed közűl. (Csokonai Vitéz Mihály) Egy égbe rontott [= eget ostromló] képzelet Tündér leánya, … Minek nevezzelek? (Petőfi Sándor)
3. (ritka, választékos) Lány (3a, 4). Szép Erdély barna fürtű Leánya, hű anyám, Tekints … Még egyszer vissza rám. (Kölcsey Ferenc)
4. (irodalmi nyelvben, szépítő, eufemisztikus kifejezésként) Könnyű erkölcsű v. megvásárolható, ledér nő. [A grófi szérün.] Korgó gyomrú magyar paraszt, … Ne sírj, grófodnak lesz azért Leánya, pénze, bora. (Ady Endre) Boldog Horácra gondol, aki bölcsen Borral, leánnyal megelégedett. (Juhász Gyula)
Szóösszetétel(ek): 1. leányalak; leányalkalmazott; leányavatás; leánybeszéd; leánycsapat; leánycseléd; leánycserkész; leányegyesület; leányész; leányfiúsítás; leánygimnázium; leányhad; leányhaj; leányifjúság; leányírás; leánykacaj; leányképű; leánykéz; leánynép; leánynevelés; leánynövelde; leányöltözet; leányörökös; leányőrs; leánypajtás; leánypalánta; leányrabló; leányruha; leánysereg; leánysors; leányszáj; leányszem; leányszemérem; leányszerelem; leányszerep; leányszív; leánytárs; leánytestvér; leánytípus; leányunoka; leányutód; leányvezető; 2. cigányleány; gyámleány; hableány; honleány; királyleány; örömleány; pásztorleány; szolgálóleány; úrleány.
leányi; leányos.
