lecsal
lecsal tárgyas ige
1. (bizalmas) Rábeszéléssel, ígérgetéssel addig v. úgy csalogat vkit, vmit, hogy az lejön vhonnan, ill. lemegy vhová. A macskát lecsalták a fáról. Lecsalták az utcára, aztán megverték. Lecsalták vidékre. A hölgy előbb kicsalta titkomat, azután lecsalt lovamról. (Jókai Mór) Ott garázdálkodott az erdőkben, a hegyek közt, és nem lehetett onnan lecsalni semmi módon. (Mikszáth Kálmán) || a. (átvitt értelemben, választékos) Lecsal vkit, vmit: <vmely dolog, kül. érzéki benyomás> odahat, hogy vmely élőlény lemenjen vhova. A zene lecsalta az embereket az utcára. A készülő ebéd szaga lecsalta a macskát a padlásról. A roppant magaslatról egy bűvölet csalja le a nézőt az alatta kiterjedt rónára. (Vas Gereben)
2. (ritka) Lecsal vkiről vmit: csalással vmely rajta levő holmitól megfoszt vkit. Előbb kicsalják a pénzt a zsebből, és aztán lecsalják az emberről a ruhát. (Petőfi Sándor)
lecsalás; lecsalat; lecsalható; lecsaló; lecsalt.
