lép [2]
lép [2] főnév -et, -e [e, e] (bonctan)
A hasüreg bal felső sarkában, közvetlenül a rekeszizom alatt fekvő, hosszúkás alakú, szivacsos szerkezetű, vérképző szerv; felszínét erős rostos tok fedi. (átvitt értelemben, ritka) Megszakad a lépe: megpukkad, meghal (dühében, irigységében). Irígység miatt megszakad a lépe. (Arany János) || a. A testnek az a külső tája, ahol belül ez a szerv fekszik. Ha kételkednél, hogy mindez [, amit tapasztalsz,] való, Lépen bök egy rúd, feltaszít a ló. (Arany János)
Szóösszetétel(ek): lépbaj; lépbetegség.
