leplezett
leplezett [e-e-ë] melléknév -en, -ebb [e, e]
1. (régies) Lepellel, takaróval borított. A nép zaja lassú zsibongássá csendesül, feszült figyelemmel néz mindenki a két leplezett alakra. (Jókai Mór)
2. (átvitt értelemben) Olyan, amit vki megtévesztésül, félrevezetésül vmivel leplez (1–2); burkolt, rejtett, titkolt. Leplezett beszéd, célzás; rosszul leplezett káröröm; alig leplezett rosszindulat; leplezetten ellene irányul. Volt alkalom egyet-mást, habár leplezetten, kimondani. (Arany János) || a. (katonaság) Álcázott. Jól leplezett állások. Szabad szemmel észrevette, hogy a leplezett cserjés mögött ágyú van. (Karinthy Frigyes)
leplezettség.
