létezik
létezik [e v. ë] tárgyatlan ige -em [ë] v. -ek [ë], -el [ë]; -tem, -ett [e, ë]; -zék v. -zen [ë], (ritka, régies) létez
1. (választékos) Létezik vmi: vmilyen hatást kifejtő léte van vminek. A valóság a tudattól függetlenül létezik. A miénken kívül még sok más naprendszer létezik. Míg létez az anyag, Mind-addig áll az én hatalmam is. (Madách Imre) || a. (választékos) Létében megmaradva, lényegében rejlő tevékenységét, feladatát teljesíti, ill. teljesíteni tudja. Állam nem létezik szervezett hatalom nélkül. Nem engedték, hogy az egyesület tovább létezzék. Minden nagyobb irodalomban, ahol léteznek irodalmi akadémikus céhek: így szokott lenni. (Tolnai Lajos) || b. (bizalmas, költői) <Személy> él, életben van. Hát ti is léteztek még? Tenéked hived Voltam, és leszek, míg létezek. (Petőfi Sándor)
2. Vmilyen módon fennáll, van, előfordul. Ez csak az ő fantáziájában létezik. Számára nem léteznek szabályok. Hát létezik még egy ilyen kedves teremtés? A délibáb … csak azért létez neki, hogy kedves felföldjére emlékeztesse. (Arany János) Úr és kocsisa között valami sajátságos viszony létezett. (Jókai Mór) Három … veszedelmes férfiú létezett a városban. (Krúdy Gyula) No hát ilyen ember nem létezik több, … mint ez a Dani bácsi. (Móricz Zsigmond)
3. (bizalmas) (Ez) nem létezik: <ez az állítás> nem áll meg, nem lehet igaz.
létezett; létezhető.
