mágnás
mágnás főnév -t, -ok, -a
1. (1945 előtt, bizalmas) Nagybirtokos főnemes. Gőgös, költekező mágnás. A magyar mágnások két kézzel szórták a pénzt külföldön. Széchenyi … végignézett a sápadt, didergő, gyomorrontásos mágnásokon. (Móricz Zsigmond)
2. jelzői használat(ban) (ritka) Ilyen személyhez tartozó, vele kapcsolatos, rá jellemző. Mágnás birtok, kaszinó, palota. Mágnás passziói vannak. Viola az anyám … igazgyöngyével fog tündökölni a mágnás estélyén. (Tolnai Lajos) || a. (átvitt értelemben, ritka) Nagyon gazdag. A vidék legmódosabb mágnás parasztja ült bent nehéz vasban a szegedi várban. (Mikszáth Kálmán)
Szóösszetétel(ek): 1. mágnáscsalád; mágnásleány; mágnásnő; mágnásszokás; 2. fertálymágnás; iparmágnás.
mágnási; mágnásos; mágnásság.
