mágnes
mágnes [ë v. e] főnév -t, -ek, -e [ë, e]
1. Vasból v. vasércből való test, amelynek az a tulajdonsága, hogy bizonyos fémeket, elsősorban vasat, magához vonz. Állandó, mesterséges, természetes mágnes; a mágnes mezője, sarka, tengelye. „Hm!” csóválta fejét Toldi az ajtónál | … Pattant Anikó rá, mint mágnesre a vas, | Kulcsolta nyakára kezeit keresztbe. (Arany János)
2. Ilyen anyagból való, illetve általában a mágnesség elve alapján működő eszköz, alkatrész, kül. mágnestű. A gombostűket mágnessel gyűjtötte össze. A készülékben egy mágnes van. A rúd alakú mágnes felfüggesztve észak–déli irányban helyezkedik el.
Szóösszetétel(ek): mágnesacél; mágneshegy; mágneskő; mágnesmag; mágnesmező; mágnesrúd; mágnessarok; mágnestengely; mágnestekercs; mágnesvas.
