megcsendesedik
megcsendesedik tárgyatlan ige megcsöndesedik (népies)
1. Lecsendesedik (2, 2a). Elöntötte a méreg, de egy kis idő múlva megcsendesedett. A nagy vihar után megcsendesedett a tenger. Máthé úr leeresztette a fokost, szíve megcsöndesedett. (Tolnai Lajos) [A lovak] beszaladtak a kárba [= a tilosba], de mikor megcsendesedett az idő, kivertem őket. (Móricz Zsigmond)
2. (átvitt értelemben) <Személy> jellemében, vérmérsékletében megnyugszik; megkomolyodik, lehiggad. Mulatós ifjú volt, de aztán megcsendesedett.
3. (ritka) <Élőlény> haladásában meglassúdik. [A lovak] meg sem csöndesedtek, míg be nem értek a faluba. (Tolnai Lajos)
megcsendesedés; megcsendesedett; megcsendesedő.
