megértés
megértés [g-é] főnév -t, (-ek), -e [ë, e]
1. A megért igével kifejezett cselekvés, ill. az a tény, hogy vki megért, felfog vmit. A feladat megértése; a feladat jelentőségének megértése. Elvesztette képességét a valóság megértésére. Azt hiszem, Eötvös iróniája megértéséhez a helyes irányban indultunk. Nem eredeti talentumból magyaráztuk. (Péterfy Jenő)
2. Más személy érzelem- és gondolatvilágának együttérző, rokonszenvező átéléséről tanúskodó magatartás. Kölcsönös megértés; nincs benne semmi megértés; nem talál megértésre; nagy megértést tanúsít vki, vmi iránt; megértéssel van barátja gyöngéi iránt; megértéssel viseltetik vki iránt. Megértéssel hallgatta végig a panaszt. Soha ilyen izgalmam könyvolvasás közben nem volt … Mekkora megdöbbenések értek utol, micsoda … szédülő megértések. (Móricz Zsigmond)
megértési.
