megértet
megértet [ë-e; g-é] tárgyas ige -tem, -ett [e, ë], ..essen [e-ë]
Alaposan, világosan megmagyaráz, szemléltet vmit, úgy, hogy más teljesen megértse. Megértet vmit vkivel; nem tudom vele megértetni; nehéz vele megértetni. Mindent elkövettem, hogy megértessem vele, miről van szó. Eljöttem hazám földjéről, hogy prófétát keressek, aki szóval megérteti vélem e csodát. (Karinthy Frigyes) Erőt és zsenialitást fordított arra, hogy velem megértesse, hogy az életben semmi sem fontos, csak ez: a fix fizetés. (Móricz Zsigmond) || a. Megérteti magát: (csak) annyira beszél vmely idegen nyelvet, hogy mondanivalójának lényegét ki tudja fejezni, s azt meg is értik. Már megérteti magát franciául is.
megértetés; megértetett; megértető.
