megeszik
megeszik [g-e] tárgyas ige (rendsz. 3. személyű tárggyal)
1. <Bizonyos mennyiségű táplálékot> egészen elfogyaszt. Megeszi a vacsoráját. Megeszik egy tányér levest. Megevett egy darab kenyeret. A macska megette az egeret. ® Kenyere javát megette. (szójárás) Az az enyém, amit megeszem: elvem a jó élet és az evés-ivás. Szólás(ok): olyan éhes, hogy megenne egy ® ökröt. A paraszt dolgozik és koplal, az úr pedig … megeszi a termények javát és böfög. (Mikszáth Kálmán) Mihályéknál már megette a Jancsi és Marci a dinnyét, amit öregapó küldött. (Tömörkény István) Nem nőtt meg a káposzta, görcs maradt, s azt is megette a féreg. (Móricz Zsigmond) || a. <Vmilyen táplálékot> hajlandó fogyasztani. Ez a kutya megeszi a főzeléket is. [Szereted a kelkáposztát?] – Megeszem. Mióta gazdag, nem kell a babó [= bab]; Szegény korában mindent megevett. (Arany János–Arisztophanész-fordítás)
2. (átvitt értelemben, tréfás, túlzó) <Embert, állatot> bántalmaz, v. erősen nyaggatni kezd. Ne félj, nem eszlek meg!
3. (átvitt értelemben, ritka, bizalmas) Megesz (3–5).
Szólás(ok): ld. fej, főz, kalap, patkószeg.
megehető; megevés; megevett; megevő.
