megindokol
megindokol* [g-i] tárgyas ige
Kerülendő szó vagy kifejezés.
1. <Személy> egy alkalommal hathatós érvekkel, adatokkal indokol vmit; megokol. Kérelmét részletesen indokolja meg. Ha megindokolja tettét, méltányos elbírálásban részesül. Nem tudta megindokolni pálfordulását.
2. (átvitt értelemben) <Tény, tényállás> megokolttá, elfogadhatóvá tesz vmit. Hosszú betegsége eléggé megindokolja gyengébb bizonyítványát. Az új munkamódszer megindokolja a teljesítmény nagyarányú növekedését. || a. <Irodalmi alkotásban cselekményt> kellőképpen előkészít, megokol. Az író egymásra torlaszolja az eseményeket, s nem indokolja meg kellően. (Kosztolányi Dezső)
megindokolás; megindokolatlan; megindokolható; megindokoló; megindokolt; megindokoltat.
