megindító
megindító [g-i] melléknév és főnév
I. melléknév -n v. -an, -bb
1. (átvitt értelemben is) Általában olyan, aki, ami megindít (1–4) vmit. A motort megindító gépész; a háborút megindító állam; a nyomozást megindító ügyészség.
2. (átvitt értelemben) Olyan, aki, ami mély benyomást tesz, erős érzelmet, főleg szánalmat, részvétet, meghatottságot kelt, megindít (5). Megindító jelenet, kedvesség, sors; megindítóan aranyos, őszinte, természetes, Fájdalma megindító volt. Életem bealkonyultáig sajnálni fogom azt a … szürke szemű úrhölgyet, aki oly megindítóan kért csak egy fillért a gyermeknapi perselybe. (Krúdy Gyula)
II. főnév -t, -ja (ritka) Az, aki, ami megindít (főleg 4) vmit. Ki volt ennek a megindítója? A gyűjtés megindítója az egyik munkatársunk volt. A mozgalom megindítói lassankint belefáradtak a sok készülődésbe és vitatkozásba. (Ambrus Zoltán)
