mégiscsak
mégiscsak [g-i] kötőszó és határozószó
Általában a mégis nyomatékosabb alakja.
I. kötőszó mégis (főleg I. A. 1a, b, c, 2, 3, 4, II, III). Nehezen, de azért mégiscsak megtörtént a döntés. Bár még gyermek, mégiscsak ő volt a bátrabb. A fiú tanult, nem sokat, de azért mégiscsak tanult. Tiporjatok reám durván, gazul. De addig sírva, kínban, mit se várva Mégis csak száll új szárnyakon a dal … (Ady Endre)
II. határozószó
1. Mégis (II. 1, 2). Menjek? ne menjek? Mégiscsak elmegyek.
2. Mégis (II. 3). Ez már mégiscsak cudarság? Mégiscsak furcsa, hogy úgy elzárkózik előlünk!
