megismer
megismer [g-i] tárgyas ige, (tájszó) megösmer
1. Megismer vkit, vmit: tapasztalatok alapján megtudja vkiről, vmiről, hogy kicsoda, micsoda v. milyen. Megismeri népünket, nyelvünket, szokásainkat. Csak most ismertem meg igazán ezt az embert! Ismerd meg magadat! Ismerjük meg hazánkat! Ismerd meg hát nagyságodat Az én kicsinységemben. (Kisfaludy Sándor)
2. Megismer vkit: megismerkedik vkivel. Egy társaságban ismertem meg. || a. (elavult) Megismer vkit: nővel nemileg érintkezik, közösül.
3. <Vki vmely általa ismert, korábban már látott személyt, dolgot> viszontlátva felismer; ráismer. Megismeri rég nem látott barátját, vkinek az írását. Alig ismertelek meg új ruhádban! Arany kalásszal ékes rónaság, … Ismersz-e még? oh ismerd meg fiad! (Petőfi Sándor) Én ezt a kaput mindig láttam, … de nem ismertem meg, mert nem mertem ráismerni. (Móricz Zsigmond) || a. Megismer vkit vmiről: vmely személyt jellegzetes ismertetőjele, vonása alapján felismer; ráismer. Megismeri a hangjáról, a járásáról. Megismerni a kanászt ékes járásárul. (népköltés) Toldi a fegyverről nyomban megismerte. (Arany János)
megismerhetetlen; megismerhető; megismerő; megismert.
