1. (irodalmi nyelvben) Szótlanul elgondolkozó, csendesen magába mélyedő <személy>. Szép szivárványt, barna felhőn, Nézte ábrándos fiú, Egy sovárgó méla gyermek. (Arany János) De a bölcs madár mosolyra csalta méla lelkem ujra. (Babits Mihály–Poe-fordítás)
2. (irodalmi nyelvben) Az ilyen személyre jellemző, rá valló <cselekedet, magatartás>. Méla tekintet. Hegy-völgyön mélán bolygok én A halvány ősznek idején. (Tompa Mihály) Áll. És néz mélán azzal a bársonyos szép szemével. (Gárdonyi Géza) Nevess, Philoklet… méla mosolyod | Jól esik nekem, mint az őszi nap. (Tóth Árpád)
3. (irodalmi nyelvben) Ilyen magatartásra késztető v. ilyen hangulatot kifejezni, megtestesíteni látszó <dolog, jelenség>. Hányféle dolgok nem jutottak eszébe! | Előtte lebegett édes anyja képe, Mint mikor hozzá ment búcsuvétel végett… Akkor is oly csendes méla éjszaka volt… (Arany János) Lemegy a nap. A nyáj hazatér. | Távolba vesz el halk, méla kolompja. (Vajda János)
4. (irodalmi nyelvben) Olyan <állapot, érzés, cselekvés>, amely szótlan elgondolkodással, csendes magába mélyedéssel jár együtt. A vadász ül hosszu méla lesben. (Vörösmarty Mihály) Enyésző nép, ki méla kedvvel Multján borong. (Arany János) || a. (választékos, gúnyos) Méla undor: magába fojtott, csendes u.
Szóösszetétel(ek):mélakór.
mélaság.
Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.