1. Olyan <személy>, aki betegsége, rokkantsága, öregsége, testi v. szellemi alkalmatlansága miatt nem tud dolgozni. Munkaképtelen öreg ember; munkaképtelen tüdőbajos. Baleset folytán munkaképtelenné vált. || a. (gyak. túlzó) Olyan <személy>, aki átmenetileg képtelennek érzi magát vmely, főleg szellemi munka végzésére. A nagy hőségben munkaképtelenné váltunk.
2. (rosszalló) Olyan <személy, csoport>, akinek, amelynek nincsen meg rá a képessége, tehetsége, hogy jól dolgozzék; a feladatok elvégzésére alkalmatlan, képtelen. A munkaképtelen vezetőt leváltották.
II. főnév -t, -ek, -je [ë, e] (rendsz. többes számban) Munkaképtelen (I. 1) személy. A munkaképtelenek nyugdíjat kapnak.
munkaképtelenség.
Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.