nehezék
nehezék [e-e] főnév -et, -e [ë,e]
1. <Mérlege> az egyensúly helyreállítására való tárgy, súly. Nehezékekkel kiegyensúlyozta a mérleget. || a. Vmely műszer, eszköz megterheléséhez, működtetéséhez v. az egyensúly biztosításához szükséges tárgy. A falióra nehezéke. A búvár nehezéket akaszt a lábára. A léghajó nehezéket visz magával. A plafonra akasztott függőlámpák csörögtek, … csilingeltek felette, … söréttel töltött nehezékekkel, porcelánból vagy bronzból való lámpaernyőkkel. (Krúdy Gyula)
2. Levélnehezék. Lenyomta nehezékkel a papírlapokat.
3. (régies, költői) Teher (1). [Anikó] Vissza, hanyatt, ferdén a lovára dőle, Ki hogy ezt megérzé, s nyakán laza fékét, Nekivadult s vitte lomha nehezékét. (Arany János)
4. (elavult) Súlymérték (a latnak egy negyed része, 4,375 g). || a. jelzői használat(ban) (elavult) Ilyen súlyú, egy negyed latnyi <anyag>. Adj egy nehezék pézsmát, jó gyógyszerárus, hadd édesítsem meg képzelődésimet. (Vörösmarty Mihály–Shakespeare-fordítás) A fűszeres … egy berohanó vargainasnak gyorsan kimért öt nehezék szurkot. (Vas Gereben) || b. jelzői használat(ban) (átvitt értelemben, elavult) Kicsi, kevés. Egy mázsa jótétemény nem nyom le nála egy nehezék megbántást. (Jókai Mór)
Szóösszetétel(ek): levélnehezék.
nehezékes; nehezékű.
