nehezell
nehezell [e-e-e v. e-e-ë] tárgyas ige -ek [ë] v. ..zlek [ë]; -sz (-esz) [e], -ünk v. ..zlünk; -t v. -ett [ë] v. nehezlett [e-e-ë] -jen [ë]; -ni v. -eni [e]
1. (átvitt értelemben is) Nehéznek tart v. talál vmit. Nehezelli a zsákot. Nehezelled a feladatot? Ha kend nehezli már a járást, fogadhatunk kocsit. (Gárdonyi Géza) Az újság az igazgatói szobában volt. Ida nehezellte, hogy elkérje. (Gárdonyi Géza)
2. (átvitt értelemben, ritka) Nehezell vmit: neheztel vmiért, zokon vesz vmit. Megörvendeztetnél, ha látnám, hogy nem nehezled [a házasságomat]. (Gárdonyi Géza) Takács Gyuri odaköszönt nekik, de egyikük sem fogadta … [Gyuri] mind a kettőt megértette. Úgy gondolta, hogy … nehezellik, amit láttak! (Móricz Zsigmond)
nehezellés; nehezellett; nehezellő.
