nekiáll
nekiáll tárgyatlan ige
1. <Rendsz. főnév igenévvel, cselekvést jelentő főnévvel v. mellékmondattal.> Nekiáll (vminek): teljes igyekezettel elkezd vmit csinálni, tenni, végezni. Nekiáll a meszelésnek. Mi dolgozunk, ő meg nekiáll enni. Nekiállt, hogy még aznap elvégezze a munkát. Sokáig habozott, de aztán csak nekiállt. || a. <Tárgyat jelentő főnévi vonzattal.> Nekiáll vminek: teljes igyekezettel elkezd vmivel foglalkozni, cselekvését arra irányítja, összpontosítja. Nekiáll a cipőnek, és megtisztítja. Nekiáll a lakásnak, és takarít.
2. (népies, irodalmi nyelvben) Nekiesik (2, 3). Nekiáll vkinek, vminek. Vö: áll (VI. 6). Toldi György … Haza ment, s neki állt otthon a hajának, Neki esett tépni, homlokát öklözni. (Arany János) Nekiálltak a zsiványoktól otthagyott zsákmánynak. (Jókai Mór)
nekiállás; nekiállít; nekiálló.
