nevetgél
nevetgél [e-e] tárgyatlan ige -t, -jen [ë] (-t ragos mértékhatározóval is)
Huzamosan, többször, pajkosan, nemigen hangosan, nem harsányan nevet. A diákok tréfálkoztak, nevetgéltek. Jóízűen és sokáig nevetgélt, s csillogott a szeme. (Móricz Zsigmond) || a. (-t ragos mértékhatározóval is) Nevetgél vkin, vmin: vki, vmi ilyen nevetésre készteti a szóban forgó személy(eke)t. Még az udvarnál is nevetgéltek rajta eleget … (Mikszáth Kálmán)
Igekötős igék: átnevetgél; benevetgél; belenevetgél; elnevetgél; felnevetgél; kinevetgél; lenevetgél; ránevetgél; visszanevetgél.
nevetgélés; nevetgélő.
