nevetős
nevetős [e-e] melléknév -en, -ebb [e, e]
1. Könnyen, szívesen és gyakran nevető, nevetésre mindig kész <személy, dolog>; vidám, derűs. Nevetős gyermek, lány; nevetős kedély, természet. Anna … telt, nevetős és szürke szemű. (Krúdy Gyula)
2. Belső örömöt, jókedvet sugárzó <arc>. Nevetős ábrázat, szem. Rozgonyi azonban nem örűlt sokáig, Hogy lyánya halálból új életre válik, Csak, mint ki nagy útról haza ér, s a házba Lép nevetős arccal, – de leli mély gyászba. (Arany János) Szájának a szegletei nevetősen húzódnak felfelé. (Jókai Mór)
3. (ritka, irodalmi nyelvben) Nevetésre, derültségre, vidámságra okot adó; mulatságos. Menyus … nem találta olyan nevetősnek … a dolgot. (Mikszáth Kálmán)
