nevetség
nevetség [neveccség] főnév -et, -e [ë, e] (csak egyes számban)
1. Gúnyos, hangos, harsány nevetés. Nevetség tárgya vki, vmi: az, akin, amin nevetnek, akit, amit kinevetnek; nevetség tárgyává válik; nevetségbe fullad vmi. Pejkó, eszes állat! … | Hegyre föl a kondért s tüzelő fát hozzad; Lessz a barátok közt odafenn nevetség: De csak átkom szűnjön, azok hadd nevessék! (Arany János) Félt, hogy nagy nevetség lesz abból … (Móra Ferenc)
2. Nevetésre fakasztó, nevetésre ingerlő dolog. Mozgása kész nevetség. Ni mint biceg, sántít, hogy szinte nevetség … (Mikszáth Kálmán) Nagy nevetség, hogy nem vétettem | többet, mint vétettek nekem. (József Attila) || a. (ritka) Nevetséges dolog. Álmodni? … Ah, milyen nevetség! (Reviczky Gyula)
Szóösszetétel(ek): köznevetség.
