nyávog
nyávog tárgyatlan ige -tam, -ott, -jon (hangutánzó)
1. <Macska> jellegzetesen vékony, elnyújtott, siránkozó hangon szól. Eső esik … | Egy műhely mélyén lámpa ég, macska nyávog. (Radnóti Miklós)
2. (átvitt értelemben, rosszalló) <Ember> vékony, nyafogó, siránkozó v. kényeskedő hangon beszél. Fehér sálját összébb húzva a mellén, fáradt hangon, nyávogva a férjébe kapaszkodott. (Justh Zsigmond) Mikor … egy férfi nagyon belejön és elkezd nyávogni, fő és fú és érzeleg – mikor úgy odavan … nem, azt nem bírom ki. (Kaffka Margit) || a. (átvitt értelemben, rosszalló) <Nő, gyerek> magas hangon, művészietlenül, kellemetlen hatást keltve énekel. Ki nyávog a rádióban?
Igekötős igék: elnyávog; végignyávog.
nyávogó; nyávogtat.
