nyávogás
nyávogás főnév -t, -ok, -a (hangutánzó)
1. A nyávog (1) igével kifejezett cselekvés; az a tény, hogy vmely macska nyávog. A macska nyávogása. Idegesít a nyávogás. Jöttek a macskák. Háztetőkön kergetőztek, hosszan, bársonyosan miákoltak, s nyávogásuk végül oly megható nyöszörgéssé vált, mint a csecsemők sírása. (Kosztolányi Dezső)
2. (átvitt értelemben, rosszalló) Kellemetlen, kényeskedő, nyafogó beszéd. Hagyd már abba azt a nyávogást! Néha-néha jön … Egy valódi költő, s dala hallatára Keblemet megtölti a gyönyörnek árja; Csakhogy, csakhogy amig jön egy ilyen dalnok, Addig hány keserves nyávogást nem hallok! (Petőfi Sándor) || a. (átvitt értelemben, rosszalló) Kellemetlen, művészietlen, magas hangú éneklés. Zárd el a rádiót, nem bírom hallgatni ezt a nyávogást!
nyávogásos.
