1. <Ló> izgalmában, türelmetlenségében, félelmében egy-egy éles, nyerítő hangot hallat. Sínli szokott terhét tűzménje, nyihogva kapar, vág, Rugdal rázza fejét, hosszu sörénye lobog. (Kisfaludy Károly) Távolról valami állat felnyerített, rá a lovak nyihogni kezdtek és rúgtak és nyerítettek. (Móricz Zsigmond) || a. (tájszó, irodalmi nyelvben) <Kutya, ritk. más állat> nyí, nyifog. [A medve] töredelmes bűnbánattal húzódott a beszélő lábaihoz, morogva és nyihogva. (Jókai Mór) Brúnó, a hálátlan eb, … nyihogva ugrálta körül a két zöldhajtókás embert. (Bársony István)
2. (tájszó, bizalmas, kissé rosszalló) <Ember, főleg nő> fojtott, csiklandós hangon nevet, vihog. Hová, te cinke? férfiak közé? | … nyihogni és dulakodni? (Vörösmarty Mihály) Ne nyihogj, mint a kis csikó. (Mikszáth Kálmán)
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.